"Néha hiányzik az aki voltam, az aki Te voltál, s azok akik Mi voltunk!"

~
Azt tanultam, hogy egy nap 24 óra, egy óra 60 perc, egy perc 60 másodperc. Azt nem tudtam, hogy egy másodperc nélküled maga az örökkévalóság...
~nézlek téged, de nem látok beléd!
A lelked sötét engem hibáztatsz mindenért.

”Változnak a dolgok. Változik a Törvény.
Ami régen helyes volt, talán nem az többé.

”Az a pasi, akinek nem tetszem mackónadrágban, nulla sminkkel az arcomon, egyszerűen nem érdemli meg, hogy valaha esküvői ruhában lásson.

”Megbabonázva nézem a szempárt, a mélybarna, majdnem fekete szemeket, és érzek valamit, amit általában csak egyetlenegyszer érez az ember az életben, már akinek egyáltalán megadatik... érzem, hogy elkap, magával sodor egy erő, amelynek nem is próbálok ellenállni, mert a csontjaimban, a sejtjeimben tudom, hogy minden ellenállás hiábavaló, elkap, magával sodor és a világmindenség legtetejére repít, ahonnan ellátok a legtávolabbi égitestekig és még azokon túl, ahonnan belelátok a föld gyomrába, ahonnan lelátok az óceán fenekéig... Sok ezer év örömét és fájdalmát látom azokban a szemekben, napkeltét és napnyugtát, holdat és csillagokat, mediterrán narancs- és olajfaligeteket, sivatagot és esőerdőt, szikrázó-tajtékzó hullámokat látok. Szeretnék elmerülni azokban a hullámokban, és örökre köztük maradni.”

”Elvileg, hogyha úgy szerettek,
mondd, miért nevettek?
Mással vagy helyettem, mégis engem látsz a szemében,
Nem szereted úgy, mint engem, mégsem hagynád el értem.:/
„Az a rózsa, amelyik a viharban nyílik, a legritkább és legszebb valamennyi közül.”
A mosoly az arcomon kényszerből egy máz, hogy elejtse azt, amit jobb, ha nem látsz.

A szerelem nem kér bebocsáttatást, csak megjelenik, és máris otthon érzi magát.

Tudod, mikor elszaladtam, csak azt akartam látni, hogy érdekellek-e annyira, hogy utánam gyere.