*Minek mennyi az ára, az mindegy, mert akarom!

"soha nem adom fel, mert így-vagy-úgy
is megtalálom azt a kiskaput
ami a szívedbe vezet és meg fogod érteni
amitől félsz az a világot szétszedi" ♥

"Még mindig dobog a szívem érted
Hiányzol értsd meg kérlek"

ez van. Spritee! ;)

"szarul van összerakva minden ember
ha nincs kell, ha van nem...ez abnormális rendszer"

"Nevetve bőgök bazdmeg ez az őrület határa
a szívem okoskodik, de a lelkem csak kapálna"

"Én a földön járok nem üldögélek üstökön
Az álmaimhoz nincs közöm de angyalokkal ütközöm"

Utat tör magának minden szorongásom, az összes lenyelt könnyem, az összes csalódásom.:'/

Az élet szép..csak nem itt, nem most és nem nekem..

''..sokan mondják, hogy az aki lettem, nem én vagyok.. de mit csináljak ha egyszer az élet velem kibaszott?..''

Van, aki szebb, és van, aki jobb,
De olyan nincs, aki én vagyok.;)

*Amikor valóban megbocsátunk valakinek: elfelejtjük, amit ellenünk elkövetett.*

~Valahányszor megpróbálok elképzelni egy tökéletesen kiegyensúlyozott személyiséget, mindig visszariaszt a szürkesége.

- Mit akarsz a jövőtől?
- Elfutsz, ha azt mondom, téged?
- Utánam futsz, ha azt mondom, igen?♥

„De ha megszelidítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra.”

“Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?… És mégis várod.”