senkinek sem...nem... én nem mondom, hogy "hidd el jobb lesz", nem mondom, hogy "majd kihevered", nem mondom, hogy "ez még nem a világ", nem mondom, hogy "van esély", hogy van bocsánat... nem mondom meg mit csinálj és hogyan... meg sem próbálom... nem mondom, hogy ne szenvedj, hiszen jogod van hozzá...nem mondom, hogy ne áltasd magad, hogy ne bőgj már... nem mondom, hogy ne idd le magad a sárga földig, nem mondom, hogy verd ki a fejedből a beteg gondolatokat... én nem mondok semmit... csak kérek...a magam béna módján, ahogy kérni szoktam... kérni, nem utasítani... Sosem értettem miért van az, hogy mindenki annyira segíteni akar, és mindig mindenki pontosan tudja -még nálad is jobban-, mit kéne tenned, hogy mi a jó neked... és elvárják, hogy megfogadd a tanácsukat, hogy mosolyogj, amikor sírni tudnál, és amúgy is, "szedd már össze magad"... utasítanak, pedig annyira kiszolgáltatott vagy, segíteni, mert igen, ők segíteni akarnak, de... valójában...igazán csak meghallgatásra, megértésre vágysz, nem arra, hogy teletömjék a fejedet... de nem...nem meghallgatnak, rögtön megoldást keresnek, megoldások tömegét vágják hozzád, azokat, azt, ami neked a legjobb... de...honnan tudják, hogy neked mi a jó? tudhatják nálad jobban? miért akarják elhitetni? ez most nem is érdekes... én csak kérek... kérlek, mondd tovább...figyelek... ne...ne azt, hogy mi történt...az nem érdekel... hanem azt, hogy mit érzel... nem a tényszerű dolgok érdekelnek, azokkal nem mondasz semmit... hanem az, amit átélsz, és ahogyan átéled... megérteni akarlak, nem leszögezni... Te nem csak egy tény vagy, ahogy azok a dolgok sem csak tények, amik történnek veled, amiket megosztasz velem, mert érdemesnek találsz rá... nem...ezek nem csak tények...az élet sem csak egy tény... minden...minden sokkal több annál... nem...nem érdekelnek a tények... a dolgok mélyére akarok látni, egészen a vesédbe, mert én érteni akarlak, nem megoldani, mint egy példát, nem megmenteni, mint a fuldoklókat szokás, nem kisajátítani, nem birtokolni semmit, ami te vagy... nem kell, hogy bízz bennem... csak beszélj néha... érteni fogom... és akkor...akkor majd mondhatod, hogy kegyetlen vagyok...